INTERJÚ Csobán Zsófival

„Nem szabad hagyni, hogy elsodorjon az ár” – Csobán Zsófia

Matisz Bernadett Interjúja

 Kitartó, rátermett és még csinos is. Ez jellemzi Csobán Zsófia 10.A osztályos tanulót.
Szerencsém volt vele leülni és egyszer nemcsak barátnőjeként beszélgetni, hanem
komolyabban megvitatni a céljait és elhatározásait.

Mi motivált téged arra, hogy jelentkezz a Ferences Ösztöndíjprogramra?
Szerencsésnek érzem magam, hogy kipróbálhattam olyasmit, ami alapvetően nincs benne a suli  kerettantervében. Lehetőséget biztosított arra, hogy többet foglalkozhassak azzal, ami fontos számomra. Ezért jelentkeztem.

Miből áll a projekted és miért ezt választottad?
Tanulásmódszertannal foglalkozom, mert amikor kilencedikben idejöttem, azt vettem észre, hogy erre kevesebb hangsúlyt fektet az iskola. Szerintem fontos, hogy a diák tudja, hogyan kell hatékonyan tanulni, mivel ez az időszak felkészülés is az egyetemre. Ezért a mentortanárnőmmel egy füzetet állítunk össze, ezzel segítve mind a diákokat, mind az osztályfőnököket, hogy ők is sokkal könnyebben tudják megtartani a tanulásmódszertani órákat.

Miben fejlődhetnek a diákok a füzet segítségével?
Szándékom szerint a füzet abban segít, hogy az iskolába járás ne csak egy kínszenvedés legyen a diákoknak. Szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy a a tanulás nem borzalmas és akár még élvezetes is lehet. Én már azzal is megelégszem, ha valaki nem utál tanulni, hanem elfogadja és tud belőle építkezni is. Ezt a füzetet nem egyszer használatosra tervezzük, hanem, ha valaki valamikor esetleg elakad, vissza tud hozzá térni és segítséget meríthet belőle.

Mi a munkád legnehezebb része?
A füzet megírása. Ez egy kicsit olyan, mint egy szakdolgozat, tehát rengeteg kutatómunkát és elszántságot igényel. Ott kell lennie benned az eltökéltségnek, hogy akkor is le tudj ülni foglalkozni vele, ha épp nincs hozzá kedved.

Ki a mentortanárod és miért őt választottad?
A mentortanárom Krämer Ágnes. Azért esett rá a választás, mert az évfolyamtársaimtól, – akiknek ő az osztályfőnök helyettese- hallottam, hogy milyen jó tanulásmódszertani órákat tartott nekik, és úgy gondoltam, hogy a tapasztalataival segíthet nekem.

Mi az, amire ez a projekt tanított meg és a jövőben hasznát fogod venni?
Megtanított arra, hogy ténylegesen véghez vigyem a céljaimat, mert sokszor belekezdek valamibe, elhatározok valamit, de aztán lankad a lelkesedés és abbahagyom. De ez a projekt motivált arra, hogy ténylegesen be kell fejeznem, mert a végén le kell tennem egy produktumot az asztalra. Itt nincs olyan opció, hogy elfáradtam, meguntam, kikészültem, tehát kiszállok. A kitartásomat is megerősítette.

Szerinted mi az a három tulajdonság, ami egy ösztöndíjasban benne kell, hogy legyen?
Nagyon fontos, hogy kitartó legyen, kell ehhez egy proaktív gondolkodás és rátermettség. Nem szabad hagyni, hogy elsodorjon az ár.

Matisz Bernadett Krämer Ágnes Tanárnővel is beszélgetett:

Mi volt a reakciója, amikor Zsófi felkérte, hogy legyen a mentortanára?
Először arra gondoltam, hogy plusz feladat, de láttam benne azt az óriási potenciát, hogyha véghez visszük, amit Zsófi megálmodott, az egy nagyon jó dolog lesz a végére. Már akkor tudtam, hogy kemény munka vár ránk, mégis nagyon örültem neki és nem is voltam még mentortanár, így hát ki akartam próbálni magam ezen a téren is. Azt reméltem, segíthetem és utat mutathatok neki, mivel az egyetem vége felé jómagam is ezzel foglalkoztam és elmélyültem a témában. A Szent Angélában több tanár kollégám kérésére tartottam az elmúlt pár évben tanulásmódszertan foglalkozásokat, szóval a kezdetektől közel állt hozzám. Nem tudtam nemet mondani.

Mi a projektben az ön része?
Az irányítás és a segítségnyújtás. Zsófi gondolatai és munkája adódik össze ebben a füzetben, én csak terelgetem, hogy a lehető legjobban kibontakozhasson a mondandója. Segítek neki, hogy a tanórákat megfelelően felépítse. A projekt koprodukció, de a munka nagy része Zsófin áll vagy bukik.

Mi a kedvence a közös munkában?
Ugyan rengeteg idő, főleg Zsófinak, de én a legjobban a kész produktumot várom, amikor véghez visszük, amit megálmodtunk. Kíváncsi vagyok a diákok reakciójára, és remélem pozitívak lesznek a visszajelzések.

Milyen nehézségeik voltak a munka során?
A karácsony kifejezetten nehéz időszaknak bizonyult. A témazáróáradat miatt Zsófinak kevés ideje jutott a projektre, bármennyire is szerette volna csinálni. Ha én még ezzel is terheltem volna biztos, hogy kipurcan, ezért kicsit lelassítottunk, mert beláttuk, hogy bizonyos dolgokat el kell engedni. Fontosabb az, hogy egyben legyen a kiscsaj, és ne egy hullával találkozzunk az év végére. A tizedikben több az elvárás, szóval nekünk az időhiány volt a nehézség, de eddig sikeresen felülkerekedtünk rajta.

Mit köszönhet ennek a projektnek?

Kipróbálhattam magam olyan szerepben, amiben még nem volt részem, más szemszögből szemlélhettem a dolgokat. Eleinte furcsa és új volt, de nagyon élvezem.

Mit gondol Zsófiról?
Egy őrült! Természetesen pozitív értelemben. Az, hogy bevállalt egy ilyen projektet, hatalmas elszántságot és elhivatottságot igényel, ami benne tökéletesen megvan. Akármilyen kihívás elé állítottam, lazán fogadta. Amikor mondtam neki, hogy tartsa meg a tanulásmódszertani órát a kilencedikeseknek, meg se rezzent. Félelem nélkül vállalta, és ezt nagyon becsülöm benne.