Tisztelt Igazgató úr!
Tisztelt Szent Angéla Gimnázium!
Ez a levél most azért születik, hogy írásban is nyomatékot adjunk a szóban már elmondott köszönetünknek és hálánknak, Önnek és az Ön által vezetett Gimnáziumnak, mivel hozzásegítették családunkat ahhoz, hogy kamasz fiunk élete kedvező fordulatot vehessen.
Egy neves „pesti” gimnáziumot voltunk kénytelenek, elviselhetetlenségig fokozódó személyi problémák miatt az előző tanév végén elhagyni, és akkor még a „semmibe” ugrottunk. Istennek hála, még a nyári szünet elején megkaptuk Igazgató úr kedvező válaszát, hogy fiunk a Szent Angéla Gimnáziumban folytathatja tanulmányait. Nagyon boldogok voltunk!
Amit a szeptember óta eltelt időben gyermekünk és mi szülők is tapasztaltunk, csak fokozta örömünket. Az első napon fiunk nagyon izgult, de széles mosollyal az arcán tért haza. Ez a mosoly és derű neki és nekünk is újdonság volt és azóta is kitart. Hogy mi ennek a derűnek az oka? Remek, befogadó és elfogadó osztálylégkör, a diákjaiért mindenre kész, kedves osztályfőnök, gyermekünket az eddigi fásultságából érdeklődővé „varázsoló” tanári kar, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A fogadóórán azután fiunk tanárainak nagy részével személyesen is találkozhattunk. Jóindulatú és humoros embereket ismertünk meg. Nem csupán a diákok tanulmányi előmenetelét és eredményeit ösztönzik, hanem legalább ennyire fontosnak tartják a gyermekek lelki egészségét és annak ápolását is.
Nagy-nagy köszönet mindezekért Önnek, Tanár kollégáinak és az egész Szent Angéla Gimnáziumnak! Derűjüket és humorukat őrizzék meg továbbra is!
Bp., 2016. november 20.